Vidéki életünk egyik nagy ajándéka, hogy új kapcsolatok születnek és kölcsönösen formálhatjuk egymást. Nem erőszakkal, hanem a maga természetességében. Mert inspirál, lelkesít, elgondolkodtat és felszabadít egy-egy találkozás, beszélgetés.
Ilyen ajándék nekem Virpi, aki mostantól szintén blogol itt.
Olvassátok, érdemes!
2011. április 11., hétfő
Tavasz van, újjáéledünk!
Végérvényesen itt van a tavasz, ezek az erősen szeles napok remélem, a hideg utolsó magjait is magukkal viszik!
A tél folyamán sok-sok nehézséggel kellett megküzdenünk, de azt hiszem, mégis győztesen kerültünk ki a csatából. hogy mit jelent ez? Nos, nem akarunk visszaköltözni a Városba. Még így sem, hogy nyögtük a telet rettenetesen. Mégis az a végkövetkeztetés, hogy jó itt nekünk, nagyon jó. A virágok kibújása, a madarak éneke, a tavaszi illatok, a nap egyre erősödő melege és fénye bejárja testünk-lelkünk minden nap, amikor elindulunk, ki-ki a maga dolgára: Bucus, Vicus és mama az óvoda felé, papa dolgozni. És délután, kora este, maikor összegyűlünk kicsi nyaralónkban, van még idő töltekezni a természet adta lehetőségekből: bogarakat követni a fűben, homokbuckákból várakat és autópályákat építeni, lepkéket csodálni a virágok szirmain, labdázni, erdőt járni, napozni.
De hogy a nagy áradozáson túl konkrétumokat is írjak: egy hete foglalóztunk, úton vagyunk EGY, illetve A ház felé, két hónap múlva megkapjuk a kulcsokat és ha minden jól megy, augusztus elején költözünk! Jó ez, nagyon jó érzés, bár még mindig alig hiszem el néha.
A házról, a felújításról és a terveinkről be fogok számolni itt is!
A tél folyamán sok-sok nehézséggel kellett megküzdenünk, de azt hiszem, mégis győztesen kerültünk ki a csatából. hogy mit jelent ez? Nos, nem akarunk visszaköltözni a Városba. Még így sem, hogy nyögtük a telet rettenetesen. Mégis az a végkövetkeztetés, hogy jó itt nekünk, nagyon jó. A virágok kibújása, a madarak éneke, a tavaszi illatok, a nap egyre erősödő melege és fénye bejárja testünk-lelkünk minden nap, amikor elindulunk, ki-ki a maga dolgára: Bucus, Vicus és mama az óvoda felé, papa dolgozni. És délután, kora este, maikor összegyűlünk kicsi nyaralónkban, van még idő töltekezni a természet adta lehetőségekből: bogarakat követni a fűben, homokbuckákból várakat és autópályákat építeni, lepkéket csodálni a virágok szirmain, labdázni, erdőt járni, napozni.
De hogy a nagy áradozáson túl konkrétumokat is írjak: egy hete foglalóztunk, úton vagyunk EGY, illetve A ház felé, két hónap múlva megkapjuk a kulcsokat és ha minden jól megy, augusztus elején költözünk! Jó ez, nagyon jó érzés, bár még mindig alig hiszem el néha.
A házról, a felújításról és a terveinkről be fogok számolni itt is!
Rólam
- Ystar
- Beszélek, magammal, másokkal. Főzök, magamnak, másoknak. Nevetek, sírok, magamban, másokkal. Feleség, anya, barát, magát folytonosan kereső nő. És nagyon fontos neki a hit, az öröm, a szabadság, a szabadon engedés, az őszinteség.