Ilyeneken töprengek mostanában...

... hogy lehet, hogy az élet tényleg nem lányregény?
... hogy az a romantikus elképzelés, miszerint egyszer itt majd belépek egy kertbe, átlépem egy ház küszöbét és elborít a "szerelem első látásra" lila felhője...szóval lehet, hogy ez a regényes lépés kimarad az életemből?
... hogy nem kéne-e fordítva néznem a dolgokat és csak számba venni, hogy mi mindennek örülhetek vidéki létünk kapcsán?
... hogy milyen jó, hogy most már én is tudok jó tüzet rakni a kandallóban
... hogy milyen viszonylagosak a dolgok és mennyire fontos lenne egyre szabadabbá válni, ragaszkodásaimat elengedni, legyen szó házról, kertről, tárgyakról, emberekről. Milyen jó lenne szabaddá válni és szabadon hagyni... embert és eseményt, hogy menjen, jöjjön a maga tempójában...
... hogy ha végre találunk valamit egy (és esetleg nem A) házat, abból is lehet alakítani sok mindent, a belső olyan nagyban múlik rajtunk, abból is lehet még AZ otthon.
... hogy lehet, hogy hamarosan vége lesz ennek a mínuszosdinak és nemsokára rügyek fakadnak ... mindenütt?
... hogy ha lenne egy kis autóm, meg tudnám-e állni, hogy valóban csak akkor használjam, ha nagyon-nagyon fontos?
... hogy ahhoz, hogy gyalogosan járjam be a távokat itt a faluban, kell egy más lépték, nem kell rohanni, időt kell hagyni, le kell lassulni (slow city movement!). Hova is rohanok olyan sokszor?