Házkeresés III.

Szóval visszatértünk M-ba. Felvettük a kapcsolatot régi ismerőseinkkel, akiket egy éve már megtaláltunk magunknak és indult az újabb kör: házat keresünk, egyelőre bérelnénk, később vennénk, segítsenek. Úgy tűnt, itt könnyebb lesz házat találni, de az óvoda még mindig igen nagy kérdőjel volt. Egy hétvégénk azért telt el izgalommal, mert azon drukkoltunk, hogy felvegyék Bucust. Tudtuk, hogy ott is nagyon sok a gyerek, a faluból érkező hírek nem voltak biztatóak. Egyáltalán nem. aztán eljött egy hétfő, felhívtam az óvoda vezetőt, aki nagyon kedvesen felajánlotta, hogy ebédig felveszi a drágát. Huhhh... Nagy megkönnyebbülés, irány a házkeresés. Itt is volt olyan, amelyikből kifordultunk, volt, melyikben nem volt konyha, viszont mindkét szomszédos telken házépítés folyt. ÉS volt egy, ami... ahol bekövetkezett az, amit sose gondoltam volna, nevezetesen, hogy a párom kicsit beleszeretett. Veszélyes dolog ez, de szerencsére a férfiak nem veszítik el teljesen józan ítélőképességüket, legalábbis ebben az esetben ez történt. Találtunk egy csodálatos parasztházat, fantasztikus kerttel: diófa alatta a hely a nagy asztalnak, patak a kert végében, szép növények, fészer, tűzrakó hely...kicsit el volt gazosodva, de mi az nekünk! Árulják, de közben ki is adják, a bérlő épp most megy ki belőle, október elejétől szabad. Az elosztása nem túl előnyös, de nem baj, egy ideig jó lesz, kárpótol a környezet. Állati lelkesen jöttünk haza, tervezgettük, hogy kis lukban mi aludjunk vagy a gyerekek, honnan szerezzünk fát a cserépkályhához télire... Aztána falubéli jóakaróink biztatására visszamentünk, hogy megkérdezzük a bérlőket, valójában miért mennek el. Na, és akkor megint jött az összeomlás. Az elmúlt 4 hónapban kétszer volt csőtörés, zubogott a víz a házba, dohos a levegője, a falak vizesek (körbenézek és tényleg). Ezen kívül a kályha nem működik, egyszer próbálták begyújtani, de füst öntötte el a szobákat, úgyhogy nem használják. Két kicsi gyerekkel ez túl nagy rizikó, beköltözni egy olyan házba, amely nem tudod, mit produkál és mikor. Én elkenődtem, párom azért még kivitt egy építészt is, hogy nézzék meg együtt. Tényleg nagyon megtetszett neki. De bennem onnantól kezdve nem akart nyugodni valami. Nem merek ebbe a házba menni, mi lesz velünk, ha a tél közepén indul meg a víz a csövekből, stb.
Közben alakult 1-2 másik lehetőség, de azért ha nagyon őszinte vagyok, mindegyiknek volt valami hibája. Az egyik egy lakás, kert szinte nincs, mert a melléképületek elfoglalják az egész kertet. A másik kissé szűkös, a kert ott is kérdéses, picit jobb az előzőnél, mindentől kicsit távolabb... úgyhogy elkezdtek jönni a félelmek, a kérdések. Közben véget ért az augusztus, elkezdődött a szeptember és már szinte el is feledkeztem róla, hogy P helyi újságjában még augusztus közepén feladtam egy hirdetést, ami a szeptember eleji számban jelent meg, hogy kiadó házat keresünk. Aztán egyszer csak, amikor pici bizonytalanságok kezdtek születni a kis faluval kapcsolatban, de volt helyünk, hárman hívtak fel P-ról, hogy lenne kiadó ház. Újabb izgalom vette kezdetét.
Akkor mégis befogadna? Lenne ott helyünk? De mi lesz a nagy falusi álmainkkal? P nagyobb, jobb infrastruktúrával, több lehetőséggel rendelkezik, de nyilván még így is messze elmarad Bp-től. Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem és szorított az idő, hogy hamarosan dönteni kell.De melyik a jó döntés?
P-n a három lehetőség csak látszólag három. Az egyik egy önálló ház, 50 méterre az erdőtől, zegzugos, kicsi, teraszos, kandallós, meghitt. A tulaj szuper jó fej, megbízható, hosszú időre megy külföldre, tehát, ha P-n veszünk később valamit, maradhatunk az esetleges felújítás idejére is. A másik egy tetőtéri lakás, nem nagy az sem, holnap fogjuk megnézni. A harmadik egy 2400 nm-es telken lévő és három házzal rendelkező "birtok"... viszont az ára mellett még egy baja van, de az nem kicsi: bolond a tulaj. Szófosása van és komplett bolond. Úgyhogy az, bár nem láttuk, kiesett.

Itt tartunk most. Pár napon belül dönteni kell, rengeteg szempontot mérlegelni és pár hét múlva költözni. És bizonyos értelemben új életet kezdeni. (Bocsánat a kifejezésért, de most ez illik ide a legjobban: fosok rendesen!)