Házkeresés IV - utolsó felvonás

Ha neves és népszerű blogger lennék több száz olvasóval, biztosan játékot csináltam volna az előző bejegyzés végéből: szavazzatok, melyik ház lesz a befutó... De nem vagyok, így marad a gondolati játék. Az mindenesetre nagyon jópofa dolog, hogy ha barátaimmal beszélek mostanában, akik olvasság a blogot, mindenki izgatottan kérdezi, hogy melyik lett a nyerő. Nagyon klassz érzés megtapasztalni, hogy dukkolnak nekünk és követik a folymatot.



Szóval döntöttünk. A teljes képhez hozzátartozik, hogy 2 napja kaptunk még egy fülest, hogy lenne még egy ház. Egy álomház... Kívülről láttuk az egész keresés elején, de gondoltuk, olyan árat mondanának, hogy szóba se jön. Kedden kiderült, hogy az ár nem horribilis, október 1-től szabad is lenne, úgyhogy tegnap megnéztük. Hát, próbálom viccesen leírni a dolgot: magyar férfi amerikai feleséggel és két gyerekkel akkora házat épít az erdő szélén, amely összterületén 4-5 család elférne. Hatalmas palota, beltéri ajtók szinte nincsenek, de nincsenek pl csillárok sem (állólámpák adnának fényt, de kérdem én, hány állólámpa kell egy 380 nm-es házba?), és ugyan látszatra nagyon szép és igényes, vannak fura megoldások: alulméretezett fűtés, az egész fürdőszoba átmosására alkalmas, de eredeti funkcióját betölteni képtelen szuper-zuhany, alagsori konyha, egyedüli mosógép kimenet egy tetőtéri szobában, stb, stb. Gondolom, maga a téli fűtésköltség kb 3-szor akkora lehet a leghidegebb hónapokban, mint a bérleti díj.
Úgyhogy megnyugodva jöttünk el. Elinduláskor még dobogott a szívünk, hogy lehet, hogy egy szuper lehetőség vár ránk, de amikor eljöttünk, megértettük, hogy a mi házunk nem ez lesz. Hanem a kicsi, zegzugos, erdő melletti, három teraszos, kandallós házikó. Nagy kő gördült le a szívünkről. Nem kell többet keresnünk, látjuk már, hogy hol hajtjuk majd álomra a fejünket egy hónap múlva.
És hazafelé megfogalmazódott az is, hogy miért fájt egy kicsit a szívem mégis M-ért. Mert az si szerelem volt. És nagyon nehéz két szerelem közül választani. Végül, úgy tűnik, P mégis kiválasztott magának minket.

Úgyhogy most indul a dobozolás, listázás, selejtezés. Az egyik legnagyobb örömöm amiatt, hoyg ebbe a kicsi házba megyünk, az az, hogy valóban csak a legszükségesebb cuccainkat tudjuk majd bevinni. És ez nagyon jó és szükségünk is van rá. Hogy megtapasztaljuk, mennyivel kevesebb is elég. Hogy felfedezzünk új örömforrásokat és kicsit elszakadjunk a dolgok, holnik, tárgyak birtoklásának rabságától. Sokminden felhalmozódik 6-7 év alatt, biztosan sok olyan holmink van, aminek más nagyon örülne. Igyekszem alaposan kiválogatni ezeket és radikálisnak lenni a selejtezésben.